A cigánysággal szembeni előítéletek nyílt vagy burkolt szítása és a konkrét megoldási javaslatokat nem kínáló, frázisokban kimerülő antirasszizmus jelenleg a két meghatározó irány a magyar pártok cigányságpolitikájában – áll a Policy Solutions belpolitikai háttérelemzésében. Tanulmányunkban a magyar parlamenti pártok cigányságpolitikáját vizsgáltuk, azok hivatalos programjai és kommunikációja alapján.

A Policy Solutions elemzése szerint a Fidesz-KNDP, az MSZP és az LMP egyaránt rendkívül óvatosan kezeli a roma integráció témáját, főként a lehetséges szavazatveszteségtől tartva. Ezzel a stratégiával azonban átengedik a teret a Jobbiknak, amely immáron két éve irányítja a cigánysággal kapcsolatos közbeszédet. Mindez nemcsak a roma integráció ügyének árt, hanem mind a kormánypártoknak, mind az MSZP-nek és az LMP-nek, hiszen azt a látszatot kelti, hogy a Jobbikon kívül más pártnak nincs releváns mondanivalója a cigányság ügye kapcsán.

A Fidesz-KNDP programjában és megszólalásaiban roma integrációpárti, de a jobboldalhoz szorosan kötődő médiumok időről időre szélsőséges hangnemet ütnek meg, ezzel pedig a párt ellentmondásossá teszi saját kommunikációját. Az ellentmondásos üzeneteknek megvan az az előnye, hogy „mindenki azt lát bele, amit akar”, de ezzel a kormánypártok eljátsszák a lehetőséget, hogy meghatározzák a cigányságról szóló politikai közbeszéd irányát.

Az MSZP cigányságpolitikája elsősorban reagáló jellegű, és főként a rasszizmus-ellenességre épít. A Jobbik „javaslataival” szemben az MSZP semmilyen megoldást nem kínál, csupán az antirasszizmus elvét hangsúlyozza, amely kevéssé vonzó a cigányság ügyét problémaként kezelő választóknak.

A Jobbik romákkal kapcsolatos programja sokkal visszafogottabb hangot üt meg, mint a párt mindennapi kommunikációja. Azonban a radikális, nem ritkán szélsőséges elemektől sem mentes retorika következében a Jobbik máig kezében tartja a cigányságról szóló diskurzust, a többi pártnak – még a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP-nek is – csak a reagáló szerepkör jut.

Az LMP esetében is megfigyelhető a nagyobb pártokra jellemző óvatosság. Hiába a szinte tudományos igénnyel megrajzolt problématérkép és a részletesen kidolgozott pártprogram, ha az abban foglalt tényeket és megoldási javaslatokat a párt nem tudja, vagy nem akarja a nyilvánosság előtt, a legfontosabb témák között képviselni. Nem volt ez mindig így: az LMP parlamenten kívüli pártként – például a választási plakátjain – sokkal többet foglalkozott a kérdéssel, mint parlamentbe jutását követően.

A Policy Solutions tanulmánya szerint egy olyan újfajta beszédmódra van szükség, amely ugyan figyelembe veszi, hogy a pártok szavazatorientált szervezetek, de képes felülkerekedni a bűnbakképzés motívumain. Ennek érdekében a pártoknak nem lehet sem a cigány- és szegényellenesség kirekesztő retorikájával, sem a társadalomtudósok kevesek számára befogadható nyelvén beszélniük a problémáról. A mind nyelvezetében, mind eszközrendszerében „középutas” cigánypolitika azonban ma még hiányzik az integráció iránt elkötelezett pártok politikájából. Egy ilyen politika a bűnbakképzés és az antirasszizmus retorikája helyett a cigányság problémáit tények alapján, közérthető módon bemutató nyelvezeten alapulna, melyhez az etnikai megközelítés helyett a mélyszegénység komplex szociális és gazdasági problémáira adott konkrét megoldási javaslatok, illetve a politikai pártok romákkal kapcsolatos példamutató magatartása társulhatna.

A teljes elemzés letölthető innen.